Mikor megszülettem,
új társakra leltem,
Azóta van Anyu
és Apu mellettem.

Amióta pedig
óvodába járok,
körül vesznek társak,
na meg jó barátok.

Oly jó érzés tudni,
nem vagyok egyedül,
mosolyog az arcom,
s a lelkem felderül.

Tudod, társaságban
sokkal könnyebb élni,
napi dolgaimat
mással megbeszélni.

Jó azt elmesélni,
mikor bánt a bánat,
s kinek mondjam el,
ha nem egy barátnak?

Ha meg vidám vagyok,
mondd, kivel nevessek,
ki akarhatja, hogy
vidámabb lehessek?

Kit kell meghallgatni,
mikor búsnak látom,
rám is számíthat majd
a legtöbb barátom.

Az lenne szerencsés,
ha az óvodában,
barátommá válna
minden egyes társam.

Ezért, akit tudok,
szívesen dicsérek,
mikor rászorulok,
segítséget kérek.

Mikor más van bajban,
a kezemet nyújtom,
én is segítek majd,
a rászorulókon.

Annyi félék vagyunk
ebben a csoportban,
bár a neveiket
fel nem is soroltam.

Szeretném, ha mind-mind
barátommá válna,
ez lenne a lelkem,
igen kedves álma!

http://versek.aranyosiervin.com