Fertő tó mentén,
Nádas-mély rejtek.
Benne egy szomorú
Cinege rejtez’.
Hívja a párját.
Keserű ének
Röpteti hírét a
Széncinegének.
„Eltört a szárnyam,
Jaj, oda minden!
Nélküled, kedvesem,
Vigaszom sincsen.”
Kis idő múlva
Megjön a válasz,
Aztán nemsokára
Rezzen a nádas.
„Itt vagyok máris,
Nincs mitől félned,
Gondoskodom rólad,
Jut elég étek.
Hogyha majd megint
Jönnek a fagyok,
Akkor is, tudod jól,
Veled maradok.
Van egy házikó
A faluszélen.
Odaköltözünk majd,
Ott élünk télen.”
Jó ember lakik
Abban a házban.
Odúkat fabrikál
A sok madárnak.
Kölessel etet,
Harmattal itat,
Sohasem szomorú:
Füttyszóra vigad.
Amikor mindent
Betakar a hó,
S páncélba öltözik
A nádas, a tó,
Abban a kertben
Otthonra talál
A két kis didergő
Cinegemadár.