Magvam hideg földbe tették,fölém az ősz köde borult,kicsiny testem reszkettették,csírám rögök közé szorult.Fáztam éjjel, de délben is,fáztam, de tűrtem, tűrj te is! Hajtásomat hó takarta,fagyott porhó mind befödte,kérges paplant szél vakarta,álmom törte varjú lépte.Fáztam már reggel s este is,fáztam, de tűrtem, tűrj te is! Elmúlt a tél, langyult a rög,borzolta nedveim a szél,langyos eső megöntözött,száramat… Gergely István: A kenyér szava olvasásának folytatása