Ismerkedtünk a számokkal,betűrengeteggel,s mi is olyan korán keltünk,mikor a Nap kel fel. Kiolvastunk minden könyvet,mit a táskánk rejtett,az írásunk napról napraegyre szebb és szebb lett. Szorgos kezünk fest és színez– szinte sose fárad.Rajzainknak szüleink iscsodájára járnak. Tornaórán sincs lazsálás,oly fürge a lábunk,ugrik, szökken, mint a szöcske,szinte meg sem állunk. Iskolánk, egy kis időrebúcsút intünk néked,de… Mentovics Éva: Nem hagyunk el végleg! olvasásának folytatása