Szedegeti a cókmókját, búcsúzkodik már a tél, szelek szárnyán, szellő lován, belibben a tavasztündér. Csillámporos pálcájával varázsol új világot, hó-itatta latyakföldre csengettyűs hóvirágot. Egyet suhint, felhő oszlik, hunyorog a napsugár, kettőt suhint, és a földön, szétárad az illatár. Hármat suhint, erdő ébred, serénykedik sok madár, fészek mélyén fiókahad, ízes falatokra vár. Suhint jobbra, suhint… Orgoványi Anikó: Tavasztündér olvasásának folytatása