A téli tücsökágy diólevél. Jól szigetel, nem fújja szét a szél, és illatos, meleg álmot sugall nyáremlékű árnyék-zugaival. Lapul az élet lágy avar alatt. Csírát óvnak a réteges havak. Hosszú a tél: türelmünk, mint a jég, a nap forró kezét óhajtja rég, és zene kell! Hé, tücskök, madarak! Rozsda rágja hangszálaitokat; gyertek elő! Hangoljatok hamar;… Egyed Emese: Tavaszvarázslás olvasásának folytatása