Sárga ruha, szürke mellény, farka tollán csillan a fény. Szálldos, röppen ágról ágra, felesége hazavárja, hogy a villás ág hegyére fészek legyen már estére! Építgetik, kötögetik, és szálanként fel is teszik: puha tollal bélelgetik. Elpihennek nemsokára, alszanak is hamarjába’. Álmaikban négy fióka: együtt szól a rigó-nóta. Majd, ha ők is nagyok lesznek, vidám füttyel telik… Devecsery László: A sárgarigó fészke olvasásának folytatása