Decemberi hóesésben, hideg téli éjjel,Fáradt vándor kíváncsian tekint szerte széjjel,Csendes estén elmélázva hazafelé ballag,Pernye szagú éjszakában nyitva van egy ablak. Hirtelen a messzeségben fájó sírás hallik,Ifjú leány késő órán, vajon mért nem alszik?Összebújva, dideregve zokog három gyermek,Nyomorúság sötétjében nyugovást nem lelnek. Sietne már hazafelé, de ő mégsem bánja,Nélkülöző éhezőket érző szíve szánja,Ablak alá puttonyával odaoson csendben,Mintha csak egy árnyék lenne ő a téli estben. Lányok ajkán aggodalmas, fájó panasz árad,Pénznek híján el kell hagyni a szülői házat,Szomorúan útnak indul másnap… Tóth Marianna: Szent Miklós olvasásának folytatása