Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld. Egyszerre mégis rezzen a táj: hármat fütyül egy kis madár. Háromszor hármat lüktet a dala, vígan, szaporán, mint éles fuvola. Az a fuvolás a Nyitnikék! Már kezdi is újra az énekét: Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék, szívnek és tavasznak nyílni kék!