Felhőbe rejti szép szemét,aludni tér a nyár,a strandföveny, a csúszdapark,a part is néma már. Csak szél suhan a fák alatt,kereng a rőt levél,dió feszít az ághegyen,leugrik, s földet ér. Utánaszökken számtalan– vagy száz meg száz darab –,mi éretlen, az pár napigmég fenn, a fán marad. Aludni tér az almafa,a tölgy a kert mögött,és varjú mondja:… Mentovics Éva: Őszutó olvasásának folytatása