Avarruhába bújt a földa fázós fák alatt,amíg a szél, a dölyfös úra tájon átszaladt. Zörgetve fákat, bokrokat,haladt a hegytetőn,mögötte rétek borzongtakkopáran, reszketőn. Az erdő kábán álmodott,álmában égig ért,álma langyos, új tavaszt,szikrázó fényt ígért, hol fészek ring a lombokon,s körötte dal fakad,és éjjel minden odvábanmókusok alszanak. Álmodik a völgy, a rét,a tó is megpihen,miközben zúg a… Mentovics Éva: Őszi rekviem olvasásának folytatása