Elek, akiről most mesélek nektek, nagyon szerette a tavakat, patakokat. Különösképp kedvelte a mocsaras lápokat, ahol zsombékról-zsombékra lehetett lépegetni, haladni.Úszni sohasem akart – azt nem is tudott volna, hosszú, derékig érő lábaival -, inkább csak átgázolni a kellemes, nedves területen, ahol annyi finom ennivaló akadt.Mert enni mindig volt kedve, na meg étvágya is. Különösen a… Mester Györgyi: Kelep Elek olvasásának folytatása