Tél, tél, tél,havas tűlevél.Fenyőerdő rengetegeapró pihékkel van tele,az égig felér. Hó, hó, hó,ágat ringató.A fa csúcsán mókus lépked,kémleli a messzeséget,mancsa közt dió. Jég, jég, jég,fehér messzeség.Messzeségben – csirram-csörröm –,krampusz ül a nagy bőröndön,fogja a fejét. Lóg, lóg, lóg,lóg az orra, lóg.Vigasztalják a gyerekek:„Te is kaphatsz még eleget,cukrot meg diót,földimogyorót!”