Álomport hintett a tájra a tél, fenyvesek ágain hűs szél zenél,hófelhőt bolyhoz fenn, későn, korán,s átsuhan didergő falvak során. Benéz a házakba, s mit lát vajon?Gyertyafényt, ünnepi, szép asztalon,parázsló kályhákat, s asztal felettszámtalan imára kulcsolt kezet, szemekben sóvárgást, hitet, reményt,várják a Megváltót, hogy indul felénk,s megérint vidám és bús lelkeket,hogy átír majd haragot a szeretet.… Mentovics Éva: Advent olvasásának folytatása