(Énekelhető a „Láttál-e már valahol…” című magyar népdal dallamára) Szép Kárpátok szívébenélünk réges-régen,osztoztunk az örömön,bún és dicsőségen. Sokat tűrt a magyar nép,sok zsarnok bántotta,elvándorolt sok honfimesszi országokba. Szívük mégis visszahúz,lelkük magyar lélek,szeretik az óhazát,ameddig csak élnek. Büszke vagyok hazámra,büszke a nemzetre,életfámat táplálómagyar gyökeremre, búzakalászt ringató,aranyló határra,bölcsességét átadójó anyám szavára. Szívem érző, magyar szív,lelkem magyar lélek,meghatároz… Mentovics Éva: Magyar szívvel, lélekkel… olvasásának folytatása