Alkonytájt, ha hazajött nagyapám,hosszúra nyúlt árnya kísértetet játszotta folyosó falán. Minden nap oly izgatottan vártam,az üveg mögött lábujjhegyen kukucskáltam.Tudta jól, hogy nézem az ablakot, elébe szaladok ,hogy majdnem hasra esem, várakozva lesem mit rejt hátizsákja,s felteszem a kérdést -Van-e „madárlátta”? –Barna, száraz, picike „katona”.Ez volt nekem akkor a királyi lakoma.Egy falatnyi madárlátta kenyér, mit a kérges tenyérnyújtott felém. -Gyere… Péter Erika: Madárlátta olvasásának folytatása