Csend ült rétre, völgyre, bércre,hó-illatú esti csend.Ág se moccan, lomb se rezzen,lám, a szél is elpihent. Nem fúj testes hóbuckákat,nem ráz kopár gallyakat,elcsitult egy fenyőágon,szótlan, szinte hallgatag. Harang szól az esti csendben,gyertya fénylik, s halld: amottapró csengők csilingelnekkarácsonyi dallamot. Pilinkélő hó szikrázik,völgyön, bércen hűs lepel…csillag gyúl a messzi égen,lám, a menny is ünnepel! Örömódát dúdol… Mentovics Éva: Az ünnep csendje olvasásának folytatása