Illusztráció:  Doreen Riss

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer előtalált egy rucát. Azt kérdi tőle a ruca:
– Hová mégy, tojás koma?
– Megyek világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Mennek mendegélnek, előtalálnak egy kakast.
– Hova mentek, ruca koma?
– Megyünk világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy varrótűt.
– Hova mentek, kakas koma?
– Megyünk világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy rákot.
– Hova mentek, tű koma?
– Megyünk világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy lovat, végre pedig egy ökröt.
Mentek aztán, mendegéltek, egyszer rajok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek.
Ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás befeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas felültek a kandalló tetejére. A rák belemászott egy dézsa vízbe. A tű a törülközőbe szúródott belé. A ló lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitvarba.
Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, akié a kis ház volt. A legöregebb még messziről elkezdett kiabálni:
– Phű, phű, de idegen szagot érzek! Ki mer bemenni?
Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy, ha ezer ördög is van odabent.
– Nem félek én semmitől.
Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll. Legelőször is a kandalló tetején kereste a gyújtófát, hogy majd mécsest gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek lármázni, akkor  belenyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, de a tojás elpukkant, szaladt a
dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg az ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba, amint szaladt kifelé, az ökör is nekiesett,  felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte.
Erre elkezdett ordítani, mint a fába esett féreg, szaladt a többi  farkasokhoz.
-Jaj, fussunk, fussunk! Égszakadás! Földindulás! Valamennyi ördög, mind odabent van.

Nyúlok a hamuba, Meglőnek puskával.
Szaladok dézsához, Megvágnak ollóval.
Kapkodok kendőhöz, Banya szúr tűjével.
Futok ajtó mellé, Kilöknek lapáttal.
Szaladok pitvarba, Vesznek vasvillára!
Egy kiált: Hep-hep-hep!
Más ordít: add feljebb!
Akkor nagyot estem, Bezzeg jaj volt nekem.

Akkor nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem álltak.

Illusztráció:  Doreen Riss www.denvermurals.com