Bár a hó még eltakarta,vágyódott a szép tavaszra.Felébredt a cinkeszóra,s hópaplanját félretolva, kikémlelt ott, szép szerényen,egy sombokor rejtekében.Langy tavaszi szélre várva,bimbót bontott zsenge szára. Arany fényét rácsorgatva,Nap színezte, napról napra,s hogy szép legyen éjjel álma,Hold ezüstje szállt szirmára. Kelyhére a pirkadattal,harmatgyöngyöt szórt a hajnal,abban fürdött minden reggel,s megszáradt a napmeleggel. Ha kibomló szirmát tárta, szellő… Mentovics Éva: Az ibolya ébredése olvasásának folytatása