Álldogál egy vidám legény, jégcsap lóg az orra hegyén. Hó a keze, hó a lába, deres minden porcikája. Körülötte mély a hó, pocakja vagy hét akó. Messze virít répa orra, cakkos sálját vígan hordja. Éjfekete szén a szeme, vasfazék a cilindere. Füléig ér mókás szája, a hófúvást büszkén állja. Egy cseppet sem didereg, jól bírja… Mentovics Éva: A hóember olvasásának folytatása