Ül a tél a hegy tetején.Fehér kucsma van a fején.A hátán meg fehér suba.Készülődik a faluba.Tápászkodik, fölkel s jövetfehér terveket szövöget.Szórja, hinti, hol elhalad,két marokkal a friss havat.Fehéredik domb és lapály.Olykor-olykor a tél megáll. Gondos gazdaként széttekint,aztán munkába fog megint.Ahol kilátszik a vetés,vet oda egy marokkal, ésmire a mi falunkba ér,mögötte már minden fehér.Egy kicsit… Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején olvasásának folytatása