Halk motozása hallik a Nyárnak,sóhaja csendes, lépte már fárad.Megsimít néhol bokrokat, erdőt,lankadó vándort, kócos tekergőt. Emlékek ezrét szívébe rejtvebúcsúzik vígan, s indul nevetve.Így szól az Őszhöz: – Jöjj csak, már várnak!Légy gondos gazda, őrizd a tájat! Hű barátságban felhőkkel, Nappal,égi szelekkel, áramlatokkal.Érjen a szilva, az alma, a körte,gazda a hordóit mind tele töltse! Bújjon ki… Mentovics Éva: Őszköszöntő olvasásának folytatása