Véget ért a vidám nyár,
ó, de kár ez, ó de kár!
Fecskemadár útra indul,
fehér gólyánk messze száll!
Leengedjük a strandlabdát,
gumicsónak megpihen…
és a táskám, háti táskám
útra készen felveszem.
Vár az udvar, vár a suli,
vár a pad, a gyerekek,
mégis az a legszebb öröm,
ha tanítóm integet.
Átölel és megcirógat:
„Mennyit nőttél bogaram!”
Gyere! Kezdjük, csengettek már,
sok a dolgunk, munka van!