Cinkék, cinegék, feketerigók, megosztom veletek e fél cipót, megosztom az én olyan-amilyen énekem-szerzett kenyerem. Csettegess, rigóm, járd a kerteket, jöjjetek, csókák, varjak, verebek: vendégül látok minden itt maradt, velünk telelő madarat. Terítve már patyolat abroszom, kenyeremet elétek morzsolom. Nem várok érte, nem kell félnetek, ordas télben ujjongó éneket. Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,… Kányádi Sándor: Madáretető olvasásának folytatása