Kertek alatt – nézd csak! –
már az ősz botorkál,
meg-megáll egy hársnál,
néhány rőt bokornál,
előkap egy pemzlit,
s lám, amott a festék…
bemázolja a kert
álmos, fáradt testét,
aranyló pendelyt fest
nyárfákra, meg fűzre,
s engedi a szélnek,
hogy majd messze űzze
rozsdálló levelét
bükkfának és tölgynek,
s elterüljön végül
lenn, az avarszőnyeg.
(2010. november 20.)