Lám, a megfáradt fák levelüket ejtik, a nyár üde zöldjét végképp elfelejtik. Harmatcsepp a könnyük, hajnalban zokognak, meghajolnak szélnek, múló évszakoknak. Színes levelekkel takarják a földet, színpompás varázzsal búcsúzkodnak tőled. Ha lehull a levél, álom száll a fákra, színes avarszőnyeg terül a világra…