Anyukám mesélte; mikor megszülettem,könnycseppek ragyogtak nevető szemedben,átjárta lényedet a boldogság, áhítat,én pedig bömböltem, én, a várva várt fiad. Első találkozásunk meghatóbb volt a vártnál, pedig már anya szíve alatt szívedbe zártál,erős, férfiszívbe, melyen szeretet a lakat,s kit zugaiba rejt, örökre lakója marad. Dajkáltál, majd izmos karjaid óvtak, védtek…Tán észre sem veszed, már utánozlak téged,lábnyomodba lépek,… Mentovics Éva: Édesapámhoz… olvasásának folytatása