Napsugár simogat reggel,
hív az erdő, a park, a rét,
színes álmok szállnak a széllel,
gyereknek lenni mily édes, mily szép!
Várnak a barátok a téren,
csupa játék, kacagás, mese,
a fűben kúszva indul a játék,
nincs határa a képzeletnek se!
Égigérő fa az űrhajó,
a homokvár erős, büszke vár,
vitorláját bontja a papírhajó,
a tengerekig meg sem áll!
Felfedezni minden csodát,
mit rejteget a nagyvilág,
megfigyelni lepke röptét,
mint csalogatja a virág.
Végre nem kell korán kelni,
ez a nap csak a miénk!
Mi kell még a boldogsághoz,
ha ennyi nem lenne elég?
Kell hozzá egy nagy ölelés,
egy kedves szó, és szeretet.
Így lesz ez a legszebb ünnep,
ami a gyerekeké lehet!