Tudjátok-e ki volt Márton?
Püspök lett egy katonából.
Vajon ez hogy történhetett?
Mindjárt elmesélem nektek.
Hűvös szél fújt, eső esett,
Márton lóháton ügetett,
bíborvörös palástjában
nem bánta ő a hideget.
Amint éppen így vágtázott,
egy koldus épp elé esett.
Szegény ember ázott, fázott,
így szíve rajta megesett.
Vacogott a koldus: – Fázom!
– Fogjad, itt a fél palástom! –
azzal köpönyegét fogta,
kardjával széthasította.
A koldusra terítette,
köszönetet se várt érte,
ellovagolt héthatáron,
túl a hegyen, pusztaságon.
Vajon hová tűnt el Márton?
Keresik őt réten, gáton.
Talán elrepült a széllel?
A föld tán csak nem nyelte el!
Csitt, füleljünk csak egy kicsit!
Honnan jön ez a hangzavar?
Ezer libatorok gágog!
Hatalmas itt a zűrzavar!
Nocsak, ki lapul az ólban?
A szomszéd Morzsa kutya tán?
Vagy egy balga bárány talán?
Sem ez, sem az, ki lehet hát?
Nem más bizony ez, mint Márton,
ő bujdosik az ól mélyén!
Nem akar ő híres lenni,
csak egy szerény szegénylegény.
Gyere csak ki Márton onnan!
Küldöttségben érted jöttünk.
Ne bujdokolj libaólban,
legyél inkább a püspökünk!