Nem meséltem semmit magam, magamnak, magamról úgy, ahogy szokta, mert azt vártam, hogy egészen beesteledjen, és Télapó becsöngessen az ajándékommal. – Ugye, anyu, nekem a Télapó hozza az ajándékot? – Ő, ő, persze hogy ő – bólogatott anyu. – Mindenkinek, Bucikám – erősítette meg anyu, és gyanakvó pillantást vetett rám. Nem értette, hogy mit… Az egyetlen ajándék (Hárs László nyomán) olvasásának folytatása