Fekete István: Miklós-reggel

Miklós-reggel lágyan, csendben, fehér pihék raja árad, Miklós-reggel szép fehérbe felöltözteti a fákat.   Miklós-reggel, hogy kinéztem a havas, szép virradatba, cipőcskétek is ott állott, minden jóval megrakodva.    Miklós-reggel égi pelyhek boldog álomrajt szitálnak, s hívő-tisztán, messzezsongón, lelketek földjére szállnak.