Kucsmát húz a tél a házra,s pihe-puha takarófedi be a messzi tájat,szendereg a rét, a tó. Dombok között szánkó suhan,hegyre kaptat, s égre fel.Tömött zsákok arra várnak,hogy az este jöjjön el. És amikor álmot lehelszemünkre az éjszaka,egyre jobban érződik azünnep édes illata. Felhők mögül alászállvaMikulás szól: „Hó-hahó!”Megtelnek a kis cipőcskék,s közben csak hull, hull a hó.
Kategória: Ünnepek – Mikulás
Ezen az oldalon a versek a honlapon megjelenés sorrendjében találhatók.
Egy másfajta csoportosításhoz kattintson ide: Mikulásversek a szerzők neve sorrendjében.