Kora reggel volt. A nyári Nap ébredező sugarai még csak éppen hogy kibújtak horizont peremén nyújtózkodó dombok mögül. – Azt hiszem, ma ismét csodálatos napunk lesz – mosolygott csillogó tekintettel a Napocska. Körbepillantott a hegyes-dombos vidéken, majd arrébb terelt néhány – már kora reggel rakoncátlanul ficánkoló – felhőgyereket. – Sem eső, sem pedig zivatarfelhőt nem… Mentovics Éva: Ki csente el a színeket? olvasásának folytatása