Gáborka kint hevert a vadszőlőlugasban. Szagos fodormentavirágokból volt a derékalja, puha gyepből a vánkosa. Szellőcske pedig ott ringatta magát fölötte az ágakon, s nagy dudorászva megcirógatta a lombokat. Nagyon szép nótákat dúdolgatott, bizonyosan mindnyájan hallottátok már tőle: Álom, álom, édes álom, Szállj le rája könnyű szárnyon, Szempilláit fogd le lágyon, Álom, álom, édes álom. –… Móra Ferenc: Szellőcske, Szelecske, Szél olvasásának folytatása