Pirkad a hajnal,
serken a nappal,
     élnek a fények,
     zendül az ének.
     Újra virágot
     rejtenek árkok.

Künn a határban
fürge-vidáman
      az ember a géppel
     körbepöfékel,
     már veteményez.
     Kedve ma fényes.

Sercen a fű, és
moccan a cserjés,
     ébred az ürge,
     szarvas is fürge,
     pezsdül az élet.
     Röppen a lélek.

Távoli illat,
lenge fuvallat,
     ánizsos pára
     friss aromája
     száll a ligetben,
     át a cserényen,

száz pici szájjal
zeng a madárdal,
     hálaadással
     felfele szárnyal,
     s szól a szivedben
     a szép szerelem.