Üdvözöllek Óperenciában

Mezeskalacs-3Mézest sütünk karácsonyra,
nagy segítség vagyok ám!
Én mérem a lisztet, mézet,
többit meg az anyukám.

Én leszek a cukrászmester,
ő pedig a segédem.
Felkötjük a kötényeket,
s hozzálátunk serényen.

Lisztfelhő száll, csöpög a méz,
hopp, lepottyan egy tojás!
Végigcsorog a szekrényen,
konyhakövön... de mókás!

Nézd, a többi kedvet kapott,
szalad sorra utána,
fiókokon átszökkenve,
egymás fölött bucskázva.

Apa ámul: - Hurrikán volt,
vagy egy nagyobb szélroham?
Mint a kertünk vihar után...
ez a konyha épp olyan!

Lisztfelhőből kerekedett
ez a csuda fergeteg,
mézeső hullt, s tojás-zápor
törte át a felleget.

Persze, tudom, formabontó,
fura látvány, nem vitás.
Nem is kezd így a sütéshez
rajtunk kívül senki más.

Nagyi mondta, s neki aztán
bizonyosan hihetek...
Úgy hírlik, hogy te is voltál
cukrászkodó kisgyerek.

Bár meglehet, hogy a kezdet
zűrös, vagyis rémes lett,
a tésztához való dolgok
nem a tálba érkeztek,

takarítok, mérek, gyúrok,
a formák meg sorjáznak...
s hidd el, este mézes illat
lengi be a szobákat.

(2014. december 15.)

Mezeskalacs-4

aranydioVégre itt a téli iskolai szünet! Nincs több lecke, nem kell izgulni a tanórák miatt, készülhetek a karácsonyra - örvendezett Jutka.
Persze, ez alatt nem csak az ajándékvárást értette, na meg a fa feldíszítését. Az ünnepi előkészületek közé tartozott, hogy elkísérje apukát a piacra, kiválasszák a legszebb fenyőt, továbbá, hogy anyukával összedugják a fejüket a konyhában, és együtt próbálják „kisütni" nem csak az édes tésztákat, de a karácsonyesti vacsora menüjét is.
Hamarosan meglett a fa - egy pompás, zöld óriás, ami azért még épp befért a nappaliba -, és lassan eltanulta anyukától az ünnepi fogások elkészítésének fortélyait is.
Most már csak a legérdekesebb feladat volt hátra, a fenyő felékítése, na meg a szokásos, új díszek kitalálása. Míg kisebb lány volt, az anyuka által előrajzolt papír csíkocskákat vagdosta ki ollóval, majd összeragasztotta azokat, hogy hosszú láncot alkossanak. Mikor nagyobb lett, tűvel zsinórra fűzte a pattogatott kukoricaszemeket, és azzal díszítette a fát. Tavalyelőtt már maga rajzolta a hóember figurákat, akik aztán egymásba kapaszkodva alkottak végtelen, hófehér sort, úgy ölelve körül a sötétzöld fenyő koronáját. Az elmúlt évben só-liszt alakokat talált ki, csillagokat, holdat, apró fenyőket, karcsú tornyú templomot, halacskát és madarat formázott a képlékeny, csillogó masszából.

Bővebben: Mester Györgyi: Az aranydió

Egyre hosszabbak az esték,
sötétek a hajnalok,
s az utcákra leköltöznek
vendégváró csillagok.

Ragyognak a házak, utcák,
nyüzsög még a forgalom,
ám vasárnap éjszakánként,
gyertya gyúl az asztalon.

Mikor ég már négy lángocska,
Szent Karácsony közeleg,
és a világ megtisztulva
köszönti a Kisdedet.

 

Levelibéka a zöld kisbéka
fürdeni indult a kerti tóba.
A fűzfa ága vízbe lelógott,
levelibéka odáig úszott.

A fűzfa ága békának létra,
azon mászott fel vízparti fára.
Lombkoronából messzire látott
egy béka nótát elfuvolázott.

Ennivaló is akadt ott bőven,
szúnyogok ültek sok falevélen.
Szép volt a nappal,langyos az este,
fáról lejönni dehogy volt kedve.

Lombkoronában jól elidőzött,
ám egyik éjjel villámlott,dörgött.
Pislogott béka,az eget leste,
a fán maradni veszélyes lenne.

Hajlongó ágról a vízbe ugrott,
zivatar elől nád közé úszott.
Nádlevél sátor lett menedéke,
levelek alatt eső sem érte.

Éjjeli vihart hajnal kergette,
vízivilágot Nap melengette.
Levelibéka ágon hintázik,
lehet,hogy újra a fára mászik?

 

 

Csuda dolog történt reggel.
Hogy is mondjam? Fura volt,
mikor reggel a suliba
Buksi velem kutyagolt.

Persze anya kísért minket,
egyedül még nem megyek.
Biztos félt, hogy baleset ér,
vagy esetleg elveszek.

Elindultunk, úgy, mint máskor,
ám az ajtón kilépve
elámultam. Mi borult rá
a szendergő vidékre?

Eltűnt minden fa a kertben,
nem látszik a kutyaház.
Mi lehet ez? Varázsfelhő?
Tejfölszerű kulimász?

Eltűnt a kert, el az utca,
el a sarki kenyérbolt,
ameddig a szem ellátott,
minden csupa fehér volt.

Szerintem, csak anya tudta,
merre megyünk, úgy hiszem.
Dörzsölhettem a szememet,
nem látszott a suli sem.

Körös-körül apró cseppek
lengtek ég és föld között,
minden elbújt körülöttünk,
ködruhába öltözött.

Ködben ballag, jégen csúszkál,
fákon zenél, sír a szél.
Azt se látja, merre fusson,
a ködfátyol égig ér.

(2014.12.03.)

További cikkeink...

  1. Bérczi Szaniszló: Észak-Dunántúl
  2. Bérczi Szaniszló: Észak-Magyarország
  3. Lóg az eső lába - Csillaghúr együttes
  4. Bérczi Szaniszló: 1000 éves Magyarország
  5. Őri István: Hangya Tóni

1. oldal / 66

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.