Január 25-e Pál napja, ami Pálforduló néven is ismeretes. Ehhez a naphoz egy időjósló népi hiedelem fűződik, amely a következőt állítja: ha a téli álmából felébredt medve kisétál a barlangjából és meglátja az árnyékát, akkor hosszú télnek nézünk elébe. A medve ilyenkor visszatér a barlangjába, és tovább alszik.  
     Az idők folyamán a hiedelem megmaradt, de a dátum eltolódott február 2-ra, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára. Ez egybeesik az Egyesült Államokban és Kanadában „ünnepelt” Mormota nappal, itt ugyanis nem a medvét várják ki a barlangjából, hanem a mormotát az odújából.  E nap időjárása, függetlenül a medvétől és a mormotától, fontos információt hordozott a falusi emberek számára, amelyet az alábbi mondókába foglalták:

Gyertyaszentelő melege,
Sok hó és jég előjele.
Gyertyaszentelő hidege,
Kora tavasznak hírnöke.

     Időjóslás ide vagy oda, ez az időszak ajánlotta magát arra, hogy összegyűjtsek néhány medvés verset és mesét, amelyek a legkedvesebbek a számomra. Íme a medvés csokrom:

Arany János: Régi jó időből
Benedek Elek: A lompos medve
Donászy Magda: Odvas fában
Jókai Mór: Mikor a medve kijön a barlangjából
Juhász Magda: Levél a mackónak
Kányádi Sándor: A jámbor medve
Kányádi Sándor: Édes málna, kásás vackor
Kányádi Sándor: Nyírbocskor
Majtényi Erik: A cammogó
Mentovics Éva: A medve ebédje
Mentovics Éva: A pórul járt medve
Mentovics Éva: Az időjós medve
Mentovics Éva: Bánatos medve
Mentovics Éva: Medvetánc
Mentovics Éva: Találós kérdések vadállatokról
Móra Ferenc: A kecskecsősz
Móra Ferenc: A nagyhatalmú sündisznócska
Móra Ferenc: Sündisznócska lovagol
Osztozkodik a róka (magyar népmese)
Péter Erika: A kandi maci
Péter Erika: Az étvágytalan maci
Szilágyi Domokos: Tavaszodik
Varga Katalin: Téli lakoma
Vlagyimir Szutyejev: Az alma
Weöres Sándor: A medve töprengése
Weöres Sándor: Mackó brummog
Weöres Sándor: Medve-nóta
Zelk Zoltán: A három nyúl
Zelk Zoltán: Kelj fel medve

Ha hideg a január,
jön utána meleg nyár.
Ha kopog a csizma talpa,
tele lesz a pince, kamra.
Fű, ha zöldell januárban,
rosszul nő a száraz nyárban.
Hó helyett ha eső esik,
erdők, mezők megszenvedik.

Kéksapkájú cinegének
igen nagy a gondja,
nehezen kerül ebédje
téli zimankóban.
 
Ide-oda röppen bátran,
bízva, reménykedve,
hátha rátalál  mezőknek
rejtett kincseire.
 
Keres, kutat földön, fákon,
és egyszer azt  látja,
út szélén egy csipkebokor
hívja uzsonnára.