Üdvözöllek Óperenciában

DSC 5435Pihe-puha és sipákol,
gondolkodom mi lehet?
Nagyon kedves és esetlen,
megérinti szívemet.

Totyog, motyog, örökmozgó
és kíváncsi, jaj, nagyon!
De hajamból a virágot
kicsipkedni nem hagyom!

Kicsi kacsám kecsessége,
mosolyogtat, felvidít,
ügybuzgóan mondogatja:
– sok mindent kell tenni itt!

Csipegeti a fűszálat,
hangyát kerget fű között.
Nem figyelte, hol a kanyar
és egy fának ütközött.

Olyan kedves, olyan muris,
és igazi jó barát,
hát az ember nevet rajta
és fogja az oldalát!

2015-06-04.
http://versek.aranyosiervin.com/category/gyerekvers-verses-mese/

Koday Nekem IsKoday László azonos című képéhez 

Dimbes-dombos szép vidéken
épp egy völgyecskében értem,
mikor láttam, nem hinnétek,
egy fán borzas gólyafészek,
s két gólya áll útra készen.

Egy másik fán, kérdem minek?
Csupa piros almaszívek!

A harmadik bimbós fácska,
mint egy kislány kék ruhába,
ágacskáit nyújtogatta,
vágyakozva állt alatta;
loknis szoknyáján a pettyek
nőttek, nőttek, cseperedtek,
de ő mégis kicsi maradt,
nem érte fel az ágakat;

Virágtenger a mezőben,
meg a nap is lemenőbe
bámulta, a színes csodát,
úgy tele volt az a faág
alma- piros szívecskékkel,
csillogtak ám, mint az ékszer.

Amíg közelebb jutottam,
egyre azon gondolkodtam,
milyen csodaerőt rejthet,
amit halandó sem sejthet,
a csodafa és gyümölcse,
hogyan került a kis völgybe;

eközben megpillantottam
egy fiút a fán, legottan;

mögötte egy táltos macska,
és egy kígyó hosszú farka
az ág köré tekeredve,
mind a fiú kezét leste,
ki az ágon mászva, kúszva
a legszebbet fogta, húzta
maga felé, mint a kincset,
megmászva a felső szintet
mezítláb, hogy messzebb érjen,
kapaszkodott az ágszélben,
a cipőit hátrahagyta,
azt kék fa tartogatta..

és láss csodát, le is tépte...
Akkor lett ám világvége!
Jött a sárkány, fehér sárkány
hirtelen, egy szellő hátán,
mintha varázsszőnyeg volna,
úgy repült a csodalombra;

félt a fiú, nem sejtette,
ez a fehér sárkány kertje;
kezét a kincs úgy égette,
mintha tüzes golyó lenne;

Mert azért nő itt az alma,
/ sárkány őrzi és hatalma,/
kis ember, ha jön a földre,
jusson neki egy belőle.

Minden piros almaszívből
szeretet nő, száz is tízből,
bokrosodik, virágot bont,
mondhat bárki, s akármit mond,
gólya hozza le a földre,
ejti be az anyaölbe;

gyermekszívbe gyökeret ver,
így születik minden ember;
nekem is, meg neked is van
kincs, amit mindennél jobban
őrizgethetsz szíved mélyén,

tiéd lesz a legszebb élmény,
mert belőle másnak adhatsz,
bármennyit elosztogathatsz,
mégis marad, bokrosodik,
csodafa nő, ágasodik,
ahogy ott a csodavölgyben
láttam vándorlásom közben,
s elmeséltem, gyorsan nektek...

Ti is, ha felcseperedtek,
meséltek a gyerekeknek,
szóljatok a csodafáról,
a sárkányról, az almáról,
varázsáról csodaszépet,
szeressétek a meséket!

*
Nézegetem ezt a képet...
Hol a mese? joggal kérded;
színek, formák, s a képzelet
pörgött, forgott, keveredett,
épült, szépült, míg mese lett.


2012 július 1.

Horse Silhouettes under the Milky WayAlkonypírral, tücsökdallal
szállt felénk a nyári este.
Csend borult a tó tükrére,
csend az árnyas hársligetre.

Mézillatú éji csendben
ábrándos Hold néz a tóba,
éjpalástján sziporkázik
az ég minden fénylakója.

Mintha álmos felhők rojtján
egy-egy csillag incselegne,
messzi lámpák milliárdja
gyúl felettünk minden este.

Csodát rejt az univerzum,
ám e látvány igen rég volt.
Bolygók fogynak, és születnek,
illúzió minden fénypont.

(2015. július 15.)

Illusztráció: Nyquist Gizella fényképe A Tejút látványa

 

 

Tudományom igen nagy már,
tudom, hogy a Föld forog,
és ilyenkor néha én is,
mikor erről tanulok.
Univerzum, mint egy léggömb
állandóan növekszik,
tizenötmilliárd éves,
és még nem is öregszik.

Nem a Föld a középpontja,
talán az nincs is neki,
ötmilliárd éves Földünk
ezt sértetten viseli.
Mindezt nekem tudni illik,
akkor is, ha nem látom,
s míg a földön sétálgatok,
a Világűrt biflázom.

Hogy miből is áll az anyag,
hogy jött létre az atom,
van-e kisebb anyag ennél,
már álmomban is fújom.
Atommagok, elektronok
összeálltak, ahogy kell,
protonok és neutronok,
fejem tőlük robban fel.

Már a csillagoknál tartok,
éjjel-nappal azt látok,
hullócsillag lesz belőlem,
ha kérdez a tanárom.
Hány csillag van, azt ki tudja,
megszámolni nem lehet,
de ebben a zsibvásárban,
talán rendet tehetek.

Vannak köztük kékek, sárgák,
sőt még vörös is lehet,
a szerint hogy melyik forró
és melyik a hidegebb.
Óriások, fehér törpék,
mosolyognak felettem,
örülnek, mert a suliban
kitűnőre feleltem.

Anyukám egy napon
kézen fogott engem.
Mondta: - Itt az idő,
óvodába mennem.

Kicsit féltem ugyan,
de kíváncsi voltam,
- Na jó, én nem bánom,
indulhatunk! - szóltam.

Ott, az óvodában,
óvónéni várt rám.
S láttam sok kis arcot,
- tán magamat látnám?

Néhányuk megszeppent,
na de mind kíváncsi,
Ők is pont most kezdtek
Óvodába járni.

Kis székek, asztalok,
voltak a teremben,
a polcon sok játék,
sorakozott rendben.

Aztán Anyu mondta,
- neki el kell menni!
Próbáljak meg bátor,
kis óvódás lenni.

Érezzem jól magam,
viselkedjek szépen,
délben majd egyem meg,
a finom ebédem.

Játsszak társaimmal,
s az idő elszalad,
s Ő majd siet értem,
itt legyen hamarabb.

Sok új dolog várt rám,
mert az Ovi csodás.
Valahogy így történt,
így lettem óvodás.

http://versek.aranyosiervin.com

 

További cikkeink...

1. oldal / 69

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.