Már messziről mosolyog,
rám nevet a fáról.
Mintha csak azt suttogná:
szedjem le az ágról.
 
Karomon a kis kosár,
szaladok is menten,
hogy az érett, roppanós
almákat leszedjem.
 
Terebélyes fa alatt
lábujjhegyre állva
leszakajtom sorba mind,
s rakom a kosárba.

< Előző		Következő >

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek növényekről