Sárga pelyhes kislibák
tipegnek a réten át.
Nem is libák, virágok,
sárga a bóbitájok.

Gyenge száruk imbolyog,
sárga szemük mosolyog.
Tityegnek és totyognak,
majd a földre potyognak.

S pár nap múlva, mily csoda!
Fehér lett a bóbita.
Tolla nőtt a virágnak,
Könnyen indul  világnak.

 

 

 

< Előző		Következő >

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek növényekről