Versek Farsangra

Az alábbi hosszabb-rövidebb versek (többsége) egyes szám első személyben íródott, ezért tökéletesen használhatók a maszkabálon felvonuló jelmezesek bemutatására.  Az oldalon szereplő összes vers szerzője Mentovics Éva.  Köszönet a költőnek, hogy megosztotta velünk verseit.

A bohóc

Egyet lépek, kettőt botlom -
szabóm varrta díszes fodrom.
Bő nadrágom lötyög rajtam…
felkötözöm, hogyha baj van.

Kezemben egy sétapálca,
víg mosolyom nem csak álca.
Hupilila minden gombom,
csetlem-botlom a porondon.

Cipőm orra el lett szabva,
olyan, mint egy kisebb labda.
Elhuppanok, hasra esem…
ki cserélne vajon velem?

Mégis vidám fickó vagyok –
szeretnek is kicsik, nagyok.
Gurgulázva nevetgélek.
Járjuk együtt! Szeretnétek?

Micimackó

Ezerholdas Pagony felől
jöttem ide hozzátok.
Egész úton mézet nyaltam,
így most vígan nótázom.

Medve a bálban

Lépes mézre vágyom egyre -
attól víg a mackó kedve.
Felfalom az akácmézet,
nagy bundába alig férek.

Döcögős a medvetáncom,
de a bálon vígan járom.
Ha lesz néhány édes falat,
azt eszem majd és nem halat.

Medvetánc

Felfaltam a lépes mézem,
vennék, hogyha volna pénzem,
de a pénzem mind elfogyott,
így ebédre halat fogok.

Lecammogok a tópartra,
biztos vár ott néhány harcsa.
Vígan járom medvetáncom,
csak a sok hal meg ne ártson.

A létra

Felmászhatsz rám jó magasra,
szedheted a barackot.
Lépkedhetsz a fejem búbján,
de én mégsem haragszom.

Fokról fokra kapaszkodva
araszolhatsz felfele.
Akaszd rám a kosárkádat,
s ami érett, szedd bele!

 A medve

Télen-nyáron bundát hordok,
árnyas erdőt vígan járok.
Földieper, friss vargánya
jó is lesz ma vacsorára.

Ha ilyen már nem akadna,
halat fogok a patakba’.
Szeretem a lépes mézet,
méhecskéktől gyakran kérek.

Süvölthetnek hideg szelek,
átalszom az egész telet.
Madárnóta, tavaszi nap
barlangomból kicsalogat.

A Nap

Felváltva a csillagot,
kéklő égen ballagok.
Sugaraim temérdek
sötét helyre beférnek.

Elolvasztom a havat,
melengetem a tavat.
Fényem küldöm felétek,
míg a parton henyéltek.

A pillangó

Könnyű a léptem,
libben a szárnyam,
hajnalban már a
kerteket jártam.

Csábít a rózsa,
rezzen az ága,
bókol a szélben
tarka virága.

Tálam a nárcisz,
étkem a nektár,
sárga virága
mindennap megvár.

Négy kecses szárnyam
lebben a szélben,
rózsakehelyben
szunnyadok éjjel.

Tavasztündér

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket,
a tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet,
az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik, ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.

A királylány

Ékes a koronám,
csillog-villog,
két szemem pillája
szendén pislog.

Gyémántos fejdíszem
földig fátyol,
bársonyos cipellőm
szinte táncol.

Várom a herceget,
jöjjön értem,
csillogó jegygyűrűt
hozzon nékem.

A gyertya

Fejem búbján táncot járó,
aranyfényű korona -
mégsem vagyok a fenséges,
szép fejdíszek rokona.

Táncom közben hőség árad,
fényem hintem felétek,
forróságom meg is éget,
hogyha netán elértek.

A virágszál

Felkeltett a kikelet,
szél borzolja ingemet.
Illatomat vidáman
hintem szét a világban.

Kelyhemben a sok nektár
döngicsélő méhet vár.
Mézillatom bódító,
női szívet hódító.

Kiskertben nyílok százával,
jól mutatok a vázában.

A fenyőfa

Aggattak rám arany csengőt,
díszes mézeskalácsot.
Én köszöntöm nálatok is
a szépséges karácsonyt.

Táncot járó gyertyám lángja
elűzi a hideget.
Többi társam erdők mélyén,
magas hóban didereg.

Leveleim örökzöldek,
hó se, fagy se árt nekik,
termésemet lakásdíszként,
koszorúban kedvelik.

A tücsök

Minden este itt ülök -
én a nótás kistücsök.

Messze szárnyal víg dalom:
hegedűszó, cimbalom.

Ha a vén Hold felébred,
altatódalt zenélek.

A tücsök

Ha leszáll a nyári este,
kiskertedben zenélek.
Ne hidd azt, hogy lusta vagyok,
napközben sem henyélek.

Szárnyaimat dörzsölgetve
vonózom a fák alatt.
Elbűvölöm muzsikámmal,
aki arra áthalad.

Kedvelem a társaságot,
ritkán vagyok egyedül.
Ilyenkor a zenekarom
önfeledten hegedül.

Nyáron, ha a Hold fényénél
kitárod az ablakod,
andalító altatóként
muzsikánkat hallhatod.

A hangya

Szorgalmas a házam népe,
gyűjtögetünk már a télre.
Kenyérmorzsát cipelgetek.
Találd ki, hogy ki lehetek?

A hópihe

Csillog a szoknyám,
csillog az ingem.
Ott, ahol éltem,
hófehér minden.

Jéghegyek csúcsán
imbolygó felleg…
éled a szellő,
ringnak a pelyhek.

Várnak a dombok,
hívnak a rétek,
szél karján lengek,
szállok felétek.

A káposzta

Százrétű a rokolyám,
csupa csipke ingem.
Ha jobban megnézel,
zöldül rajtam minden.

Levelemet felszelve,
üvegekbe téve
vitamindús salátát
spájzolhatsz el télre.

A sütőtök

Hosszában csíkos
köpönyegem sárga.
Dérlepte földön
fekszem a határba’.

Ősz végi estén
dacolok a széllel.
Húsomat süsd meg,
s megeheted mézzel.

A teknősbéka

Izzó homok melegétől
tojásomból kikelek,
komótosan poroszkálok,
nehéz páncélt cipelek.

A hold

Csillagok közt lépkedem,
lámpást cipel két kezem.
Éjjel járom az égboltot,
csillagmintás gallért hordok.

A csillag

Az égbolt most olyan tiszta,
csillog rajta minden minta.
Kiscsillagként köztük járok,
onnan jöttem tihozzátok.

A mérges gomba

Fejem búbján pörge kalap,
gallér feszül vállamon.
Kalapomon barna foltok…
mérges vagyok - vállalom.

Erdőszéli bokrok alján
a sok eső rám csorog.
Eljöttem hát farsangolni,
bocskoromban táncolok.

A gólya

Kémény csúcsán kelepelek,
etetem a gyerekeket.
Ebédért egy rétre járok,
s van még egy-két vizes árok…

Ugra-bugra békafiak
garantáltan zsenge falat.
Hosszú lábam, piros csőröm…
tavasztól már itt időzöm.

Ha szárnyat bont kis családom,
békát fogunk majd a lápon.
De nyár végén minden évbe’
elköltözünk messze délre.

A katicabogár

Kisnyúl szalad át a réten,
ezer virág integet
incselkedő szél borzolja
apró, lenge ingemet.

Letépte az egyik pettyem,
s elfújta a határba…
megtaláltam, s jól felvarrtam
a kis piros kabátra.

Űrhajós

Űrhajómmal tovaszállok,
kérlek, mégse sírjatok,
körbejárok néhány bolygót,
aztán újra itt vagyok.

Lovag

Sehol sincs tán a világon
nálam bátrabb dalia.
Ne lopd el a király lányát,
s nem lesz akkor galiba!

Pengeéles kardom hegyét
kerülje az ellenség!
Kivel eddig párbajt vívtam,
talán most is reszket még.

Tűzoltó

Én vagyok a bátor szívű,
segítőkész lánglovag,
hogyha netán házad égne,
eloltom a lángokat.

Bátor vagyok, hisz a munkám
veszélyesnek mondható.
Ha kimentem a családot,
hálás minden ott lakó.

Fecskendőmmel lelocsolom
a sistergő parazsat.
Sose játssz az öngyújtóval,
meg ne égesd magadat!

A pék

Hajnal óta sütögetek,
kiflim kunkor, zsömlém kerek.
Dagasztom a kenyereket -
ha kisültek, megeheted.

A kéményseprő

Öltözékem fekete.
Ugyan mi más lehetne?
Kéményedbe belesek,
sötét kormot keresek.

Felmászom a háztetőre,
kitisztítom egykettőre.
Szerencsét is hozok – sokat,
fogd meg gyorsan a gombodat!

A süni

Szúrós, tüskés a subám -
illik is e ruha rám.
Gombolyaggá gömbölyödöm
aki bánt, azt megböködöm.

A kisegér álma

Apró pettyes pizsamámban
egy gomb alatt szundikáltam.
Egész éjjel sajtot faltam,
ízes diót ropogtattam.

Ásítozom, gyomrom korog.
Maradt még sajt? Éhes vagyok.
Hol a csuprom? Hol a tálam?
Lehet, hogy csak kitaláltam?

Elillant az összes étel,
be kell érnem emlékével.
Teli hűtő is csak álom…
eleséget kell találnom.

Cincogni sincs nagyon kedvem,
fáj a pocim, nincs ez rendben.
Hűvös kamrák rejtekében
élelmet kell keresgélnem.

Kirágom a liszteszsákot,
minden sajtra lyukat rágok.
Kiürül a darás véka?
Átosonok a szomszédba.

Mákos patkó, köleshegyek,
várjatok csak, rögvest megyek!
Jöhet dió, bab vagy lencse,
nem marad egy árva szem se.

Incifinci

Incifinci a nevem,
a jó sajtot kedvelem.
Szeretem a diót is,
megeszem egy kilót is.

Nem egyszerre - tíz nap alatt -,
s közben kímélem hasamat…

Szürke egér

Szürke kicsi egér vagyok,
minden lyukba belebújok.

Apró résbe is beférek,
enni senkitől sem kérek.

Úgysem adnának soha,
a sorsom így mostoha.

A mókus

Fák odvában van a házunk,
éjjel-nappal itt tanyázunk.
Elrejt minket tölgyes erdő,
lombja között kicsink felnő.

Ágról ágra ugrándozunk,
farkincánkkal kormányozunk.
Bundánk vörös, fogunk erős.
Ugye, neked is ismerős?

A kismadár

Meleg nyáron vígan élek,
vár reám a puha fészek.
Pihetollal teleraktam,
négy-öt tojás van alattam.

Ringatnak a lombos ágak,
hernyók, legyek énrám várnak.
Csivitelve elröppenek
tarka mezők, erdők felett.

A vadász

Erdőt járom télen, nyáron,
minden állat a barátom.
Akármilyen hideg legyen,
kétnaponta ott a helyem.

Mert a fagyos, nagy hó alatt
kisnyúl és őz éhen marad.
Nem elég a zord tél foga,
hó alatt van a vacsora.

Szép szarvasok, foltos őzek
etetőkhöz el-eljőnek.
Hordok nekik szénát, magvat,
így télen is jóllakhatnak.

Az almafa

Ősszel, ha a kósza szellő
repteti a levelet,
felmászhatsz az ágaimra,
s gyümölcsömet eheted.

Ott piroslik minden évben
magasan a faágon.
Tiéd lehet valamennyi,
ropogtasd el, barátom!

A boszorkány

Varjú tolla, béka lába,
gyere el a boszibálba!
Seprűnyélre felpattanva
vágtass velem a vadonba!

Ropjunk táncot száz banyával,
mosakodjunk békanyállal.
Felfrissülünk nyomban tőle,
szépek leszünk egykettőre.

Kakas

Kakas mondja: - Kukurikúúúú!
Én vagyok az érces-hangú,
tarka tollú, tarajas,
nagy sarkantyús kiskakas.

Kutya

Ébren őrzöm a házat,
ugatok is vagy százat.
Máris jelzek a gazdámnak,
ha itt idegenek járnak.

Kecske

Mindenfélét lelegelek,
s nevelem a gyerekemet.

Szép hosszú a szakállam,
irigylik is néhányan.

Finom, langyos tejet adok,
cserébe friss füvet kapok.

Hosszú lábam, fényes szőröm -
a száguldást vígan győzöm.
Szép, hosszú a sörényem,
egy kis zabbal beérem.

Macska

Egész nap csak heverek,
vagy egeret kergetek.
Ha nem fogtam egeret,
kapok helyette tejet.

Liba

Liba mondja: - Gá-gá-gá!
Elmegyek ma világgá.
Szép, fehér a tollruhája,
délceg, büszke a járása.

Egér

Apró vagyok, s ha akarok
mindenhová bebújok.
Ha már mindent kirágcsáltam
macska elől elfutok.

Szamár

Kiskocsit húz, s közben iáz,
utasára nagyon vigyáz.
Szürke az ő öltözéke,  
két nagy fül a feje éke.

Béka

- Béka vagyok - brekeke!
Legyet eszem. Tudod-e?
Hosszú, ügyes nyelvemmel
kapkodom a legyet el.

Béka 2.

Béka vagyok - bre-ke-ke,
vadászom a legyekre.
Vár engem egy nagy mocsár,
olyan, mint egy teli tál.

Vakond

A kis vakond szép, fekete,
s óriási a tenyere.
A föld alatt járatot fúr.
Eshet eső, sosem izgul.

Egérke

Icipici kis egérke
sajtot rágicsál ebédre.
Ha zajt hall az ajtó felől,
eliszkol a macska elől.

Veréb

Ugrabugrál a veréb:
- Van valahol eleség?
Kis bogarak, apró magvak,
Benneteket, hamm, bekaplak!

Nyúl

Hosszú fülek,
s kis farkinca legvégül.
Tapsifüles
árnyéktól is megrémül.

Róka

Vörös bunda, lompos farok:
- Én a ravasz róka vagyok!
Friss nyúlhús az eleségem,
a vadász az ellenségem.

Bagoly

Napközben csak szunyókálok,
tölgyfa magas csúcsán hálok.
Éjszakámat vígan élem,
reggelig csak egerészem.

A búza

Zöld vagyok, ha kikelek,
ha megértem, sárga.
Nyári szellő szelíden
ringat a határba’.

Hiába a sok szemem,
ám én mégsem látok.
Illatozó kenyérként
érkezem hozzátok.

A nyúl

Forró nyáron, fagyos télen
szőrmebundát viselek,
bokrok mélyén meglapulva
minden neszre figyelek.

Fülem hosszú, farkam kurta,
orrom folyton szimatol,
felhúzom a nyúlcipőket,
ha a róka kiszagol.

Hóember

Álldogál egy vidám legény,
jégcsap lóg az orra hegyén.
Hó a keze, hó a lába,
deres minden porcikája.

Körülötte mély a hó,
pocakja vagy hét akó.
Messze virít répaorra,
cakkos sálját vígan hordja.

Éjfekete szén a szeme,
vasfazék a cilindere.
Füléig ér mókás szája,
a hófúvást büszkén állja.

Egy cseppet sem didereg,
jól bírja a hideget.
Söprűnyél a sétapálca,
hómezőket azzal járja.

A boszorkány

Seprűm nyergén felreppenve
száguldom a rengetegbe’.
Kétszáz évet már megértem,
bátor vagyok, sose féltem.

Fejemen a varázskendő,
gonosz vagyok, kárörvendő.
Köpönyegem toldott-foldott,
kondéromban méreg fortyog.

Öntök hozzá békanyálat,
fél csupornyi varjúhájat,
három pihe kányatollat,
s elkészült a varázsoldat.

Padlásomon denevérek…
szívességre sose kérj meg!
Hogyha mégis erre tévedsz,
békatestben tovább élhetsz.

A béka

Kutykurutty és brekeke -
vígan szól a nóta.
Szökdécselnek, ugrándoznak
kora reggel óta.

Pocsolya meg tavi nádas,
mocsarak és lápok…
gyertek, gyertek, apró népek,
sok szúnyog vár rátok!

- Brekekeke-brekekeke,
a legyeket szereted-e?
- Brekekeke, szeretem,
ha tehetem, megeszem.

Mario

Nagyra növök, szökdécselek,
elérem a felhőket.
Égen-földön senki sincsen,
aki engem legyőzhet.

Luigi


Marioval útra kelünk,
s hegyen-völgyön haladva
leesünk a magas hídról
egyenest a patakba.

Búvárkodunk, felhőn siklunk –
magas hegycsúcs integet.
Futunk, futunk, meg sem állunk,
s begyűjtjük a kincseket.



Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Ünnepek - Farsang
Gyermekversek ** Farsang ** Versek jelmezesek bemutatásához - Mentovics Éva

Támogatók, segítők

Bartos Erika
Bódai-Soós Judit

Devecsery László
Duga Boglárka
Fecske Csaba

Galambos Bernadett
Garay Zsuzsanna
Hekli Éva
Kányádi Sándor
Kaprinay Éva

K. László Szilvia
Mentovics Éva
Mester Györgyi
Mészely József
Nagy Bandó András
Orgoványi Anikó
Pataki Edit
Péter Erika

Tóth Anna
Tóthárpád Ferenc

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.