Magazinrendelés a nyomdából. magcloud_logo

Facebook Image

Az Óperencia magazinok tartalmából

image image image image image image image image
1. szám
2. szám
3. szám
4. szám
5. szám
6. szám
7. szám
8. szám
Pillangók és lepkék
Versek, mesék a tavaszi virágokról, állatokról és időjárásról
Húsvét, Kézművesség és recept, Rímelő

További információért kattints ide!
A felhők és a csapadék
Ismerkedjünk a színekkel!
Nyári versek, nyári virágok
Verses találós kérdések
A székely-magyar rovásírás
Kézművesség, játékok és recept
További információért kattints ide!
Itt a szüret (őszi gyümölcsök)
Kezdődik az óvoda, iskola
A magyar ábécé
A csiga
Tűzbiztonság
Tegnap - ma - holnap
További információért kattints ide!
Téli Magyarország - versekben
Mikulás és Karácsony
Téli énekek és színező
Év végi hónapok a világban
Az Arktisz és a tundra élővilága
Híres magyar macik
További információ itt.
Az emberek szükségletei
Miért ünnepelünk?
Tavaszköszöntés világszerte
A tavaszi ünnepkör Magyarországon
Hímes tojások
Magyar gyerekek húsvéti élményei
További információ itt!
Állatkerti állatok
A búzaszemtől a kenyérig
Köszöntő Nagyszüleinkhez
A budapesti Vajdahunyad vára
Művészeti és receptoldal, valamint sok-sok kérdés és feladat
A KMCsSz Iskolatáborának a bemutatása
További információért kattints ide!
Kétnyelvű szám
Az ősz és egy őszi ünnep: a Halloween
Állatvilág: a pók
Ősi mesterség: a gulyás
Torockó, egy erdélyi magyar falu
Ősi magyar hangszer: a gardon
Dinoszauruszok
További információ itt!
Ünnepi összeállítás (csak magyarul):
Tél
Mikulás, Luca-nap, Karácsony, Újév
Versek, mesék, énekek, rejtvények és kézművesség
További információ itt!

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
                                                    
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
                                                      
Hogyha jól bevacsoráztak
szűk lett nékik az a ház,
s előfordult ilyenkor,
hogy kívül rekedt Sün Balázs.
                                       
Furakodott, nyomakodott,
morgott, perelt dühöngve.
Semmit se ért, mit tehetett,
lefeküdt a küszöbre.
                                                                      
Telt az idő, múlt az idő,
éjre éj és napra nap.
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

                                                                          
„Ebből elég! Torkig vagyok!” –
kiáltott fel Sün Balázs.
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.

„Éppen ezért én elmegyek.
Szerbusz néktek hat testvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
                                                             
Miután így elbúcsúzott,
fogta magát, elindult,
lába nyomán
porzott a vén gyalogút.
                                                                 
Így baktatott, így poroszkált,
Szomszéd tölgyig meg sem állt.
Ottan aztán sürgött-forgott,
árkot ásott, falat emelt,
tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
és mire a nap leszállt,
épített egy kalyibát.
                                               
„Így ni! – mondta – most már végre
kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
                                                    
Falevélből ágyat vetett,
kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott,
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
                                                   
Éjféltájban vihar támadt,
hajlítgatta a vén fákat,
fújt a szél nagy zajjal ám.

Arra ébredt, hogy zörögnek
a kalyiba ajtaján.

„Ki az? – szólt ki fogvacogva.
Ki kopogtat éjnek idején?”

„Mi vagyunk az – szóltak kintről.
Mi vagyunk a hat testvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
                                                                            
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinnt,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing”.
                                           
„Jól van, jól van
– szólt Sün Balázs –,
jövök már”.
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
                                                                     
Betódultak mind a hatan,
tele lett a kalyiba.
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
                                                     
Lefeküdtek, elaludtak.
S arra ébredt Sün Balázs:
újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
kiszorult a küszöbre.
                                                 
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
nem lesz párnám a küszöb!”

 


FacebookIWIW megosztásStartlap kedvenchezGoogle könyvjelzőLink megosztása: Del.icio.usTwitterDigg

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek állatokról

Gyermekversek Állatokról Csukás István: Sün Balázs