Versek állatokról

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
                                                    
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
                                                      
Hogyha jól bevacsoráztak
szűk lett nékik az a ház,
s előfordult ilyenkor,
hogy kívül rekedt Sün Balázs.
                                       
Furakodott, nyomakodott,
morgott, perelt dühöngve.
Semmit se ért, mit tehetett,
lefeküdt a küszöbre.
                                                                      
Telt az idő, múlt az idő,
éjre éj és napra nap.
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

                                                                          
„Ebből elég! Torkig vagyok!” –
kiáltott fel Sün Balázs.
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.

„Éppen ezért én elmegyek.
Szerbusz néktek hat testvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
                                                             
Miután így elbúcsúzott,
fogta magát, elindult,
lába nyomán
porzott a vén gyalogút.
                                                                 
Így baktatott, így poroszkált,
Szomszéd tölgyig meg sem állt.
Ottan aztán sürgött-forgott,
árkot ásott, falat emelt,
tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
és mire a nap leszállt,
épített egy kalyibát.
                                               
„Így ni! – mondta – most már végre
kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
                                                    
Falevélből ágyat vetett,
kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott,
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
                                                   
Éjféltájban vihar támadt,
hajlítgatta a vén fákat,
fújt a szél nagy zajjal ám.

Arra ébredt, hogy zörögnek
a kalyiba ajtaján.

„Ki az? – szólt ki fogvacogva.
Ki kopogtat éjnek idején?”

„Mi vagyunk az – szóltak kintről.
Mi vagyunk a hat testvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
                                                                            
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinnt,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing”.
                                           
„Jól van, jól van
– szólt Sün Balázs –,
jövök már”.
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
                                                                     
Betódultak mind a hatan,
tele lett a kalyiba.
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
                                                     
Lefeküdtek, elaludtak.
S arra ébredt Sün Balázs:
újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
kiszorult a küszöbre.
                                                 
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
nem lesz párnám a küszöb!”

 

Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Gyermekversek ** Állatokról ** Csukás István: Sün Balázs

Támogatók, segítők

Bartos Erika
Bódai-Soós Judit

Devecsery László
Duga Boglárka
Fecske Csaba

Galambos Bernadett
Garay Zsuzsanna
Hekli Éva
Kányádi Sándor
Kaprinay Éva

K. László Szilvia
Mentovics Éva
Mester Györgyi
Mészely József
Nagy Bandó András
Orgoványi Anikó
Pataki Edit
Péter Erika

Tóth Anna
Tóthárpád Ferenc

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.