Versek Mikulásra
A honlapon található- Mikulás versek felsorolásához kattints ide!
- Mikulás versek, mesék és énekek felsorolásához kattints ide!
- összes szerző felsorolásához kattints ide!
Ha én Mikulás lehetnék
minden évben kétszer jönnék,
s ha fordulnék tizenkétszer,
akkor sem jönnék elégszer,
mert az öröm, amit hozok
nagyon gyorsan elpárolog.
Olyan sok a szegény ember,
aki álmodozni sem mer,
ajándékot nekik adnék,
mindig hozzájuk szaladnék.
Elhalmoznám őket hittel,
reménnyel és szeretettel.
Békét hoznék a zsákomban,
tisztességet puttonyomban.
S ha nem bírnám már e terhet,
építenék egy nagy termet,
minden embert befogadnék,
kinek nem jutna más hajlék,
s Nekik adnám a kabátom,
a süvegem és a zsákom,
hadd járják ők a világot,
teljesítve minden álmot.
Megjött a Mikulás.
Mit hozott? Mit cipel?
Mi van a zsákjában?
Ajándék ezrivel?
Nézzük meg, bontsuk ki!
Ne várjunk reggelig!
Hátha a zsákocska
még egyszer megtelik.
Lesz benne megint csak
sok finom édesség,
kis játék, nagy játék –
gyereknek ékesség.
Az öreg Mikulás
azt mondja: kívánjunk,
eljön majd jövőre,
s teljesül a vágyunk.
Hogy a telet m’ért szeretem?szánkón siklom, ha tehetem,
hogyha - amint télhez méltó -
leesik a puha, mély hó,
meg csúszkálok kinn, a jégen
- hol korcsolyán, hol fenéken -,
s körbe-körbe hömbölögve
legurulok, le, a völgybe,
ha a fránya síléc éppen
kiold, mikor rosszul léptem.
S lám, de jók az ügyes kezek!
Hóembert is építhetek.
Miből legyen szeme, orra?
Nézzük csak, a kamra polca
mit rejteget, milyen kincset?
Répaorrnál bizony nincs szebb,
hatalmas, és olyan sárga,
hogy szívesen belerágna
minden kópé, éhes gyermek.
Dió héja jó lesz szemnek,
nézd, beugrik hopp, a számba!
Hogy mosolya mitől ragyog?
Itt vannak a nagyobb babok,
odanyomok hatot, hetet
- hóemberem máris nevet.
És, hogy feje meg ne ázzon,
fazekunkat ráruházom.
(2011. november 9.)
Ünneplőbe bújt az erdő,patyolatos ingbe,
milliónyi hókristályból
szövődött a csipke.
Hó-subába öltöztek már
hársak, fűzek, nyárfák,
a közelgő ünnepeket
új gúnyában várják.
Mikulásunk vállára is
rákerül a bunda,
felveszi a világjáró
öltözékét újra,
s holdas éjek vándoraként
- úgy, mint sok-sok éve –
útnak indul, hogy a reggel
ismét otthon érje.
Ám de amíg újra pirkad,
hosszú még az éjjel,
milliónyi piros masnis
csomagot oszt széjjel.
(2011. november 16.)
Mindenki ünnepel! Mi is ünnepelünk?!
Mikulás a parkban megpihen-e velünk?
Megáll itt a téren, vagy csak csenget egyet?
Siet, vagy a tűznél meg is melegedhet?
Elmondhatom néki,
vágyam milyen régi?
Nem beszéltem vele
álló esztendeje!
A múlt évben sem jött! Tudja, mire kértem?
Írtam neki lapot, még az elmúlt télen!
Küldtem levelet is,
súgtam ezerszer is
anyukámhoz bújva,
minden este újra
s újra: „Nem kell cukor, édes csokoládé,
csak egy apró mosoly: az Édesanyámé!
Ne gondoljon arra…!
Van fenyő a parkba’…
Lelkünk legyen újra
Jézus birodalma!”
Kedves, jó Mikulás, azt értesd meg vele,
Ő az ajándékom és a szeretete!
De jó lenne, hogyha egyszer
kópé krampusz lehetnék!
Csokit falnék reggel-este,
nem csak néha – hetenként.
Én lennék a virgácsosztó,
nem kéne, hogy jó legyek,
kuncoghatnék, hogy pityereg
jöttömkor a sok gyerek.
Beülnék a szarvas-szánba,
el is kötném néhanap,
száguldoznék, mint a szélvész
a hófelhős ég alatt.
Elcsennék pár csomagocskát,
betenném a csizmámba,
csokoládét majszolgatva
fütyülnék a világra.
Végigjárnék minden sulit,
s ablakukon belesve
vihognék a tornaórán
szenvedő sok gyerekre.
Mikor ők a tollbamondást,
és a rajzot unnák rég,
hópelyhekkel versenyt futva
tavak jegén csúszkálnék.
Meglesném a matekórát,
ha vihogni akarok,
ámde félek, hogy krampuszként
mindig buta maradok.
(2010. november 30.)
| (Kislány mondja:) | (Kisfiú mondja:) | |
|
Aranyszívű Mikulás, Megismétlem még egyszer: |
Nagy szakállú Mikulás, csizmáim mily nagyok, hogy biztosan beférjen minden, amit kapok! |
Tél, tél, tél,
havas tűlevél.
Fenyőerdő rengetege
apró pihékkel van tele,
az égig felér.
Hó, hó, hó,
ágat ringató.
A fa csúcsán mókus lépked,
kémleli a messzeséget,
mancsa közt dió.
Jég, jég, jég,
fehér messzeség.
Messzeségben – csirram-csörröm –,
krampusz ül a nagy bőröndön,
fogja a fejét.
Lóg, lóg, lóg,
lóg az orra, lóg.
Vigasztalják a gyerekek:
„Te is kaphatsz még eleget,
cukrot meg diót,
földimogyorót!”




