Tapsi család sürgölődik. Igen nagy az izgalom.
A sok ecset és vízfesték kint van már az asztalon.
Most már csak a tojásokat kell elhozni délután,
s kezdődhet a díszítgetés akár már ma, négy után.
Tapsi apó kosarat fog, s elballag a tanyára.
Három fia nyúlcipőt húz, s titkon oson utána.
Szuszi, Muszi s a kis Nasi óvatosan követi.
Nasi közben füvet rágcsál, mert azt nagyon szereti.
Tapsi apó gyorsan baktat, s közben vígan fütyörész.
Három fia elfáradt már, a s zöld réten heverész.
Hanyatt fekve pihengetnek, lustálkodnak, henyélnek,
jókedvükben kacarásznak, és vicceket mesélnek.
Tapsi apó már a tanyán beszélget a kecskével,
ki eközben komótosan friss salátát ebédel.
Tyúkanyó is előkerül: – Szervusz Tapsi, épp vártunk!
Gyere, nézd meg! Húsvétra már összegyűlt a tojásunk.
Tapsi apó arca ragyog, és vidáman felnevet:
– Bori mama, ennek biztos örülnek a gyerekek!
Tapsi anyó otthon buzgón rajzolja a mintákat.
Nagy izgalom, gyerekzsivaj tölti be a kis házat.
Szuszi, Muszi s a kis Nasi biztos segít eleget,
hogy a sok szép új mintának örüljön a sok gyerek.
Nyúl apóka már a tojást pakolná a kosárba,
ám úgy érzi, zord tekintet szegeződik hátára.
Hátrafordul, lába remeg, lélegzete elakad,
a ház mellől felé szalad lihegve egy fenevad.
Annyit se mond, hogy habakukk, gyorsan szedi a lábát,
hogy sebesen szaladhasson, otthagyja a kosárkát.
A házőrző – ügyes vadász – gyorsan szalad utána.
Tapsi apó folyón kel át, hogy a kutyát lerázza,
ám a Kópé ravasz kutya, neki minden sikerül.
Hogy nyúlapót elkapja-e? Rövidesen kiderül…
Ezalatt egy vén tölgy mellett sok éhes kis rókafi
anyja fülét harapdálja: – Van a spájzban valami?
– Az utolsó falat kaját most nyeltétek le éppen –
morgolódott róka mama, s férjét kérte ekképpen:
– Drága férjem! Elmehetnél az erdőbe vadászni.
Hozzál nyulat, de jó volna egy fácán, vagy akármi.
Elindult hát róka papa s óvatosan szaglászott,
s remélte, hogy hamarosan megtölti a nagy zsákot.
Szuszi, Muszi, s a kis Nasi mindeközben a réten
tarka-barka virágokból szép nyakláncot köt éppen.
Azután meg kergetőznek, fogócskáznak, mókáznak.
Harsogásuk, víg nótájuk fel is tűnt a rókának.
Csipkebokor rejtekéből kileste a nyulakat,
s arra gondolt: „Ez lesz ám csak a családnak a jó falat!”
Szép, nagy zsákját le is tette, ott, a bokor tövébe,
s iramodott, hogy a három kis nyulacskát elérje.
Szuszi, Muszi, s a kis Nasi észrevette a rókát,
s hogy ravaszdit kicselezzék, meg is lelték a módját.
Három testvér ijedtében háromfelé szaladt el.
Vén ravaszdi azt sem tudta, hogy melyiket kapja el?
Tétovázott, majd elindult a kis Nasi nyomába…
Tapsi apó épp odaért, s a vadász eb utána.
Kópé kutya meglepődött: – Ni csak, ott az ellenség!
Ő lopta el még a télen Miklós gazda kedvencét.
Nem sokáig gondolkodott, hagyta futni a nyulat.
– Fuss csak róka, majd meglátjuk, hogy a végén ki mulat?!
Elindult a róka után réten át, és völgyön át,
patak partján, bozót mellett szimatolta a nyomát…
– Neveletlen rossz kölykei! Hogyan került mind ide?
Szedjétek a tappancsokat! Szaporábban, ízibe’!
Egy arasznyi sincs a füle, s kint sétál a vadonba’.
Büntetetésből nincs vacsora, s irány be a sarokba!
Szuszi, Muszi, s a kis Nasi minden tagja reszketett,
de örömmel elfoglalták sarokban a kis helyet.
– Végre itthon! – szipog Nasi, s bambul ki az ablakon.
– Még így is jobb, mint rókánál a terített asztalon!
Tapsi apó szusszan egyet, s visszamegy a tanyára.
Meg is fordul, míg a Kópé vadászik a rókára.
Másnap aztán friss erővel nekilát a kis család.
Pingálják a sok szép tojást: sárgát, kéket és lilát…
Vasárnapra, hajnaltájban elkészült a sok tojás.
Tapsi papa szét is hordta, kezdődhet a locsolás.
Azóta csak azt susogja tölgyes erdő, tarka rét:
Kópé kutya mentette meg három nyuszi életét.
| < Előző | Következő > |
|---|
