Versek Húsvétra
erdőt járja,
tojást szed
a kosarába.
A tojások
örömükben,
ölelkeznek,
kosárölben.
Szellő fut, szellő száll,
csókot ad szellőlány.
Nap melenget, fény mesél,
mikor a tél véget ér.
Néked int a hóvirág,
s barka bontja bársonyát.
Itt a tavasz: kikelet,
s a HÚSVÉT is közeleg.
Húsvét előtt izgatottan készülődnek nyusziék,
egész kosár tojás várja, hogy színesre befessék.
Anyanyuszi, apanyuszi és a nyuszigyerekek
festegetnek, készülnek itt zöld tojások, veresek.
A legkisebb nyuszigyerek ügyetlen még, nem vitás,
eltöri a tojásokat, zöld lesz tőle a lakás.
Tapsifüles nagy munkában,
Húsvét napja közeleg.
Nyusziéknál kicsi és nagy,
piros tojást festeget.
Mikor elkészül a nagy mű,
kis kosárba helyezik,
s meglepetés-ajándékkal
alaposan elrejtik.
Úgy hallottam, itt is jártak,
valamit elrejtettek...
Vajon hol lehet a kosár?
Keressük meg, gyerekek!
Nyúl apónak sok a gondja.
Jajveszékel, fejét fogja.
– Reggel óta görnyedezek.
Hol van a sok nyuszigyerek?
Kupacokban áll a tojás,
nyakunkon van a locsolás.
Hogy készüljünk a Húsvétra?
Festésre vár százhúsz véka…
Ahogyan a kisze ég,
úgy tűnjön el minden jég!
Csorduljon a jégcsap könnye,
éltet adjon minden csöppje!
Amikor a kisze lángol,
fusson a fagy hét határról!
Dőljön le az összes hófal,
tavasz jöjjön minden jóval:
|
Tavaszi szél
Locsolóvers 5. |
Locsolóvers 6.
|
Tapsi család sürgölődik. Igen nagy az izgalom.
A sok ecset és vízfesték kint van már az asztalon.
Most már csak a tojásokat kell elhozni délután,
s kezdődhet a díszítgetés akár már ma, négy után.
Tapsi apó kosarat fog, s elballag a tanyára.
Három fia nyúlcipőt húz, s titkon oson utána.
Szuszi, Muszi s a kis Nasi óvatosan követi.
Nasi közben füvet rágcsál, mert azt nagyon szereti.
Tapsi karján vesszőkosár
– benne festék, és ecset.
Nyargal ki, az erdőszélre,
hol majd tojást festeget.
– Mi lehet e furcsa érzés? –
tűnődött el a kisnyúl.
Megfájdult a pocikája
– napok óta úgy izgul.
