Búcsú az óvodától
Hej, óvoda, óvónénik -
nem maradok soká én itt!
Itt mi soká nem maradunk,
vár már az iskolapadunk!
Vége szakad a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak.
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.
Egyszer régen édesanyám,
megfogta a kezemet.
Kicsit féltem,
amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam:
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.
Lehet szegény, aki gazdag,
s lehet gazdag a szegény,
csak az fontos, milyen kincs ül
bent, a szíved rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni,
észreveszed, ami szép,
rádöbbensz majd, amit te adsz,
mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
rakj el minden szép mesét,
ne hagyd, hogy a kedved rontsa
buta, bántó, rossz beszéd!
Ülj le néhány gondolattal,
hallgasd, hogyan hegedül,
mert ha veled van a fejed,
soha nem vagy egyedül!
Három éves múltam éppen…
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
mert már hat éves vagyok.
Hátamra veszem a táskám,
s indulok, mint a nagyok.
Táskámban sok tarka könyv van,
mesékkel és képekkel.
Amint lapozgattam őket,
úgy tűnt, minden érdekel.
Bővebben...
Szeretnék én is jó lenni,
szépen ülni,
csendben enni,
és nagy szemekkel figyelni,
hogy mit mesél az óvónéni.
De nem tehetek róla,
ha olyan érdekes a világ,
és érdekel engem még annyi más,
izgő-mozgó változás,
ugrálás, és futkosás,
evés közben sustorgás,
és a lomhán ülő csendben
egy jóleső kis kuncogás.
Ne haragudj óvó néni,
igyekszem majd jónak lenni,
már csak néhány év, és
sikerülni fog talán,
és ígérem, hogy egyszer még
nagyon büszke leszel rám.
Ide jártam óvodába,
most készülök iskolába.
Egy szó, mint száz: ballagok,
merthogy én már nagy vagyok,
legalábbis óvodásnak.
Tudom jól, hogy iskolásnak
alighanem még sokáig
kicsi leszek, de nem számít,
majd azt is kiheverem,
ha könnyem lesz, lenyelem.
(Mondják, itt is pityeregtem
kezdetben, majd' kimeredtem.)
