Véget ért a vidám nyár,
ó, de kár ez, ó de kár!
Fecskemadár útra indul,
fehér gólyánk messze száll!

Leengedjük a strandlabdát,
gumicsónak megpihen…
és a táskám, háti táskám
útra készen felveszem.

Vár az udvar, vár a suli,
vár a pad, a gyerekek,
mégis az a legszebb öröm,
ha tanítóm integet.

Átölel  és megcirógat:
„Mennyit nőttél bogaram!”
Gyere! Kezdjük, csengettek már,
sok a dolgunk, munka van!

Matekrejtvény, összeadás
és az a sok logika,
meseország száz nagy hőse,
és egy kicsi technika.

Környezetünk sok csodája,
annyi tudás, ismeret,
hogy egyszer majd tudós legyél,
orvos, ács vagy kőműves!

Addig pedig uccu neki,
ismerjük meg, amit látsz,
és amit látsz, abból lesz majd
egy csodaszép új világ!

Ez a világ ott lesz belül,
iránytű lesz merre mész:
mindenki csak annyit érhet,
ami benne titkon él.

Érzés, tudás, ismeretek: vágy arra,
hogy mindent  érts!
Kezd az évet, annyi titok,
rejtett öröm, kaland vár…

jövőre majd találkozunk
valamelyik strandunknál!

 

< Előző		Következő >

Magyar irodalom - Gyermekversek - Kezdődik az iskola