Az új házban hamarosan mindenki megtalálta a helyét: a felnőttek a nagyszobában, a gyerekek a kicsiben, a kutya az ólban, a csirkék a baromfiudvaron, az egerek a kamrában.

Ez utóbbi lakók a beköltözésnél nem voltak igazán számba véve. Őket nem hívta senki, egyszer csak mégis ott voltak. Vélhetően a mező közelsége volt az oka, hogy rátaláltak a házra, ami számukra, a jövőre nézve, reménykeltő, állandó táplálékforrásnak bizonyult.

Először a kislány, Sára vette észre a hívatlan albérlőt.

– Anyaúúú! Egy szürke valami szaladt be a hűtőszekrény alá! Még most is ott van.

Anyuka jött, alávilágított a hűtőnek, de ott már nem látott semmit.

– Alighanem, az őszi hűvös idő elől, az udvarról beszökött a házba egy egér – mondta.  – De ne félj – nyugtatta Sárát. – Az egér nem eszik gyereket, csak sajtot, papírt, száraz bőrfélét, és ki tudja még, mit szeret megrágni. A témában nem vagyok kellően tájékozott – fejezte be a felvilágosítást. – Esetleg, ellenszerként, beszerzünk egy macskát – tette még hozzá.

Ez bizony nagyon okos gondolatnak bizonyult, mivel hamarosan a kamrában is feltűnt egy másik egér. Vagy az első. Bár ez eléggé valószínűtlen, annak ellenére, hogy úgy a lakás bejárati ajtaja, mint a kamraajtó – a legnagyobb gondosság ellenére is -, időnként nyitva maradt.

Az egér szapora jószág, így a szót tett követte, a család macskát vett. Nem előkelőt, nem méltóságteljest, nem is szépet, csak egy egyszerű cirmost. Nem volt fiatal jószág, épp ezért, bízni lehetett a szakértelmében. Már az egérfogást illetően.

A macskának bejárása lett a ház minden helyiségébe.

A viselkedése azonban nem volt egyértelműen „harcias”, ami egy nagy egérpusztítótól elvárható lett volna. A konyhában főként azt leste, mikor kerül a tányérjába egy kis tej, vagy pottyan le valami neki szánt finomság az asztalról. A kamrába pedig jószerével csak hűsölni járt be. Amikor rá-rányitottak, nem egy egérrel való vad kergetőzés közben találták, hanem a polc alatt, „királyi pózban” fekve, halkan dorombolva aludt, s álmában valami nagyon kellemetes dologgal, vélhetően egy tál édes tej lefetyelésével foglalatoskodott.

A házban azonban, a cirmos beköltözése óta, ténylegesen nem láttak egeret. Abból pedig, hogy a kamrában se fogott egeret, a ház lakói egyenesen azt a következtetést vonták le: az egerek, a macska jelenlététől megijedve, alighanem végleg elhagyták a házat.

Az emberek nem tudták, pedig a háttérben nagy dolgok zajlottak. Cirmos egyezséget kötött az egerekkel: ha megválasztják az „Egerek királyának”, őtőle továbbra is ellehetnek a házban. Csak ne mutatkozzanak nyilvánosan, és akkor ő se fogja őket hajkurászni. Miért is tenné egy uralkodó, a saját alattvalóival?!

Ennyiben maradtak…