Április van, április!
A morcos télnek végre vége!
Eltűnt, huss! Volt, nincs!
A domb hátán bizsereg,
szikrázik ezernyi kincs,
sárgállik a Nap csorgatott
aranya, a szépséges tavaszi hérics.
Pironkodik a leánykökörcsin,
ringatja fejét a szellőrózsa,
s a nappali pávaszemet
édes nektárjával csalfán csalogatja.
Zsong, bong a rét, az erdő,
de szívesen legelészne itt lent
egy kis bárányfelhő!