Üdvözöllek Óperenciában

szolofurtSzép az őszünk, csuda remek,
ragyognak a szőlőszemek.
Ősz apóka azt üzente,
készülhetünk a szüretre.

Seregélyek hada jár ma
csivitelve a határba.
Neveletlen egy madárhad!
Nem kötöztek, nem kapáltak,

nem műveltek szőlőskertet,
hívatlanul szüretelnek.
Csősz füttyére fittyet hányva
lakmároznak óraszámra.

Jöjj füttyögve, kiabálva,
hisz dobpergés, ricsaj, lárma
ijeszti el a nagy hadat,
a kártékony sok madarat!

Ha eltűnt a seregélynép,
markold meg a munka végét,
hogy az esti lakomára
must csorduljon a pohárba!

2014. szeptember 19.

 

Megfogadtam, ma jó leszek,
s mit anya kér, megteszek.

Bevetettem az ágyam,
rendet raktam a szobámban,
nem lóbáltam a lábam,
a spenótot megkajáltam,
szamárfület nem mutattam,
mások baján nem mulattam,
nem lett foltos a nadrágom,
nem téptem szét a cipzárom,
nem csapkodtam az ajtót,
nem csúfoltam a Palkót.
Leckéztem is eleget.

Ma már annyit voltam jó,
most egy kicsit pihenek!

 

HopeNeked is van állatod?
Kutyád, macskád,
tengerimalacod?
Kedvencedet
eleget eteted, itatod?
Becézgeted, dédelgeted?
Kap-e elég szeretetet?

Szereted-e az állatot
akkor is, ha szabad,
s nem birtokolhatod?
Ha kedvére mászik, szalad,
repül, s előled talán
messzire menekül?

Szereted-e a szabadságot?
A végtelen eget, földet,
a nagyvilágot?
Szereted-e, ha az állatot
szabadnak látod?
Együtt érzel-e vele a szívedben?
Tudsz-e szárnyalni a fellegekben?

 

Csiga Csaba útnak indul,
barátai várják:
főszezonra kölcsönkérték
összkomfortos házát.

Leballag a tengerpartra,
rekkenő a hőség:
úszóversenyt hirdet éppen
a strandvezetőség.

Levetkőzik, startkőre áll.
Páratlan a verseny.
Nem ijed meg attól sem,
hogy házatlan kell nyerjen.

Hangyalányok nagy örömmel
költöznek a házba.
Szabadtűzön bográcsgulyást
főznek vacsorára.

Csupán Csaba szomorkodik:
csurom víz a teste.
Oh, most, hogy fog átöltözni?
Közeleg az este.

 

A megérkezés

   Kacat kucko lakoja 02Egy hatalmas erdőben, ahol a fák alatt virágok nyílnak, gombák lapulnak, egy nagy tölgyfa odvában élt egyszer egy manó család. Az odúban sokan laktak, manó papa, manó mama és virgonc manó gyerekek. A legkisebb manó hosszú füleivel folyton fülelt, hegyes orrával állandóan szimatolt, nagy barna szemeivel kíváncsian nézelődött valahányszor az erdőt járta. Gyakran megtréfálta a testvéreit, és mivel sok csínyt, kópéságot követett el, elnevezték Kópénak.

   Kópé kicsi volt és vékony. Akkora volt csak, mintha két érett körtét egymásra tennénk. Szeretett fára mászni, onnan nézelődni, a vékony ágakon csimpaszkodni, hintázni, majd leugrani, és a fűben meghemperegni. Szívesen fedezett fel új ösvényeket, egyszer még a vakond alagútját is végig járta. Legjobban a zöld színt szerette, a nadrágja fűzöld volt, a kalapja barna, a pulóvere pedig világoszöld sárga csíkokkal.

Bővebben: Garay Zsuzsanna: A kacat kuckó lakója (Részlet)

További cikkeink...

  1. Garay Zsuzsanna: Mese a krokodilról
  2. Orgoványi Anikó: Hogy mondjam el …
  3. Anyák Napja 2014
  4. Orgoványi Anikó: Holdtölte
  5. Mentovics Éva: Rezdülések

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.