Üdvözöllek Óperenciában

Meseerdő szélén játszanak az őzek,
a tavaszi szélben vígan kergetőznek.
Az ibolya virág szirmait kitárja,
régóta vágyódik meleg napsugárra.

Minden állat vigad, örül a tavasznak,
de nyomuk sincs sehol a fürge nyulaknak.
A mackó így dörmög:- Vajon hol késhetnek?
Szarka szól a fáról:- Húsvétra készülnek.

Festik a sok tojást, szorgosan dolgoznak,
tudom, hogy húsvétkor majd nekünk is hoznak.
Összenéz két csibész, farkas és a róka,
nagyon figyelnek már a fecsegő szóra.

Súgta a farkasnak a ravaszdi róka:
- Legyünk mi a nyulak, az lesz majd a móka.
A farkas csak bámult, de egy nagy fa alatt,
elmondta a róka, hogy mit ért ez alatt.

Fenn a fa tetején a harkály is hallja,
miként szövetkezik a két gonosz bajra.
Szaladt a mackóhoz, segítségét kérte,
és azt, amit hallott, rendre elmesélte.

Hogy a két ravaszdi azt tervezi éppen,
elrabolják majd a tojásokat szépen.
Azután felveszik a nyúl álruhákat,
és az őztanyánál ejtenek gidákat.

Háborog a mackó:- Ők lesznek a nyulak?!
Na, majd résen leszünk, jöjjenek az urak!
Most az őzikékhez és nyulakhoz szaladj,
de ne tudjon erről semmit a két ravasz.

El is jött a húsvét, s két hatalmas zsákban
ott volt a sok tojás, egy nyúl ajtajában.
A két gonosz gyorsan a hátára vette,
nyúl álruhát öltve indultak sietve.

De a zsák nehéz volt, le-leültek nyögve,
izzadt homlokukat gyakran törölgetve.
Remegett a lábuk, inuk majd megszakadt,
lihegve fújtattak a nagy zsákok alatt.

Az őztanya előtt terhüket letették,
és az őzikéket nyomban hívni kezdték:
- Nézzétek gidácskák, ebben a két zsákban
sok, sok piros tojás vár a kis gidákra.

Ezzel a zsákokat máris bontogatták,
és a tartalmukat ki is borították.
De amint meglátták, méregbe gurultak,
mivel a zsákokban, csak nagy kövek voltak.

Összeugrott rögtön a két kapzsi ezen,
kopogott a sok kő kézen, lábon, fejen.
Egymást hajigálta farkas és a róka,
kacagtak a nyulak, őzek egy bokorban.

Gonoszokat végül a mackó elkapta,
vélük a barlangját kitakaríttatta.
Most is ott söpörnek és sikálnak egyre,
nincs már az őzhúsra egyiknek se kedve.

Ha én király lennék,
tudjátok mit tennék?
Házat építenék
anyának, apának,
és egy még nagyobbat
az egész világnak!

Ha én király lennék,
nem lenne több árva,
elférnének együtt
abban a nagy házban.
Nem volna több koldus,
nem volna több szegény,
mindenkinek jutna,
a királynál ebéd.
De tudom, hogy király
csak akkor lehetek,
ha az iskolában
mindig jól felelek.
Ott majd kitanulom
a bölcs királyságot,
s Mátyás király módra
járom a világot.

Ha én király lennék,
soha nem feledném
azt, hogy én is voltam
egykor szegény legény.
A cipőmnek most is
lyukas lett a talpa.
Legyek akkor inkább
király helyett…varga?
A varga is szegény,
akkor mit is tegyek?
Legjobb lesz, ha előbb
iskolába megyek!
Aztán évek múlva,
hogyha jól tanulok,
lyukas cipőmben is,
királyságra jutok!

 

Közeleg már farsang farka,
vigadj velünk, nosza, rajta!
Öltözz te is maskarába,
siessünk a maszkabálra!

Maszkot véve, jelmezt húzva
bocsássuk a telet útra!
Ha nem menne jószerével,
kergessük el dobpergéssel!

Úgy, mint mindig ilyentájban,
hideg, fagyos februárban.
Uralkodott itt eleget,
havat szitált, deret vetett.

Hóbuckákon átszáguldva
jeget szórt az országútra,
süvöltött, majd rákontrázott,
fázós, kopár ágon táncolt.

Tavak fagyos tükrén járva
deret fújt a parti nádra.
Ha épp cudar kedve támadt,
megtépte a szederfákat,

eltemetett utat, járdát,
erdőn, mezőn hetykén járt át.
Nálunk trónolt negyed évet
zord uralma érjen véget!

Gyertek busók, maskarások,
járjunk el egy vidám táncot,
rázzunk csengőt, nagy kolompot,
fusson a tél hanyatt-homlok!

(2015. január 31.)

Minek öltözhetnénk be
a farsangi bálon?
Farkas-barkas lehetnék,
s te a kisbárányom.

Hogyha angyallány lennél,
kicsi pihés szárnnyal,
krampusznak öltöznék én,
jó nagy vasvillával.

Vidám delfin is lennék,
te meg sellőlányka,
velünk ropná a hajó
kalózkapitánya.

Cirokseprű leszek majd,
te meg vén boszorka,
Kiseprűzzük a telet,
mintha itt se volna!

 

Itt van már az új esztendő,
legyen teli padlás, bendő!
    Hízzék malac, pulyka, lúd,
    hosszú kolbászt, kurta bút!

A kamrában száz zsák búza,
láb a csizmát el ne nyúzza!
    Teli legyen a fazék,
    jusson nekünk maradék!

 

További cikkeink...

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.