Üdvözöllek Óperenciában

Tudományom igen nagy már,
tudom, hogy a Föld forog,
és ilyenkor néha én is,
mikor erről tanulok.
Univerzum, mint egy léggömb
állandóan növekszik,
tizenötmilliárd éves,
és még nem is öregszik.

Nem a Föld a középpontja,
talán az nincs is neki,
ötmilliárd éves Földünk
ezt sértetten viseli.
Mindezt nekem tudni illik,
akkor is, ha nem látom,
s míg a földön sétálgatok,
a Világűrt biflázom.

Hogy miből is áll az anyag,
hogy jött létre az atom,
van-e kisebb anyag ennél,
már álmomban is fújom.
Atommagok, elektronok
összeálltak, ahogy kell,
protonok és neutronok,
fejem tőlük robban fel.

Már a csillagoknál tartok,
éjjel-nappal azt látok,
hullócsillag lesz belőlem,
ha kérdez a tanárom.
Hány csillag van, azt ki tudja,
megszámolni nem lehet,
de ebben a zsibvásárban,
talán rendet tehetek.

Vannak köztük kékek, sárgák,
sőt még vörös is lehet,
a szerint hogy melyik forró
és melyik a hidegebb.
Óriások, fehér törpék,
mosolyognak felettem,
örülnek, mert a suliban
kitűnőre feleltem.

Anyukám egy napon
kézen fogott engem.
Mondta: - Itt az idő,
óvodába mennem.

Kicsit féltem ugyan,
de kíváncsi voltam,
- Na jó, én nem bánom,
indulhatunk! - szóltam.

Ott, az óvodában,
óvónéni várt rám.
S láttam sok kis arcot,
- tán magamat látnám?

Néhányuk megszeppent,
na de mind kíváncsi,
Ők is pont most kezdtek
Óvodába járni.

Kis székek, asztalok,
voltak a teremben,
a polcon sok játék,
sorakozott rendben.

Aztán Anyu mondta,
- neki el kell menni!
Próbáljak meg bátor,
kis óvódás lenni.

Érezzem jól magam,
viselkedjek szépen,
délben majd egyem meg,
a finom ebédem.

Játsszak társaimmal,
s az idő elszalad,
s Ő majd siet értem,
itt legyen hamarabb.

Sok új dolog várt rám,
mert az Ovi csodás.
Valahogy így történt,
így lettem óvodás.

http://versek.aranyosiervin.com

 

Elbúcsúzom, elballagok,
ősztől iskolás leszek.
Óvó néni, kis barátok,
de jó volt itt veletek!

Pici voltam, nagyra nőttem,
okosodtam is talán.
Megértem a tanulásra,
most már vár az iskolám.

Óvó néni, nem felejtlek,
annyi jót adtál nekem,
tanítgattál, nevelgettél,
mindig törődtél velem.

Volt, amikor rosszcsont voltam,
- türelmedet köszönöm.
Tudom, mindig megértetted,
bánatom és örömöm.

Kinőttem a kis székemet
egy kisebbnek átadom,
szekrénykémet más használja,
s nem játszom az udvaron.

Más kalandok várnak reám,
- de tudod, - a szeretet,

visszahozza látogatni
majd a pici szívemet.

Óvó néni, ne sírj értem,
nem felejtlek el téged.
Szívem mélyén őrizgetem,
majd a sok szép emléket.

Most búcsúzom, hálás vagyok,
megköszönöm teneked,
hogy szívedből nekem adtál
egy szerető szeletet.

http://versek.aranyosiervin.com/

 

Nyári napfény hozta hírét,
tudta, várjuk már nagyon,
s önfeledten viháncoltunk
e ragyogó, szép napon.

Vakáció, Vakáció!!!
Visszhangzott az iskola.
Nem csendült még egyszerre szó
ily harsányan tán soha.

S tényleg, jött a Vakáció,
szaladt fel, a kert alatt.
Eltüntette a leckéket,
hírmondójuk sem maradt.

Elrejtette a táskámat,
minden könyvet, füzetet.
Ceruza sincs. Mivel írjak?
Hopp, a táblán üzenek.

VA-KÁ-CI-Ó! Rajzolom fel,
színezem, hogy szép legyen,
s képzeletben kéz a kézben
járunk erdőn, réteken.

Víz varázsa hív a partra,
zsong, zsibong a rét, liget.
Pajkos derű száll a szélben,
s virágillat. Érzitek?

Megtalálsz majd parton, dombon,
cseresznyefán, szederfán,
dinnyét falok kint a kertben
a forró nyár derekán.

S, ha támad a kánikula,
forróságot ont a Nap,
akkor biztos fagyit nyalva
hűsölök egy lomb alatt.

Nem fecsegek tovább róla,
hisz ismerjük oly sokan.
Vakáció. Együtt leszünk
egész nyáron, boldogan.

(2015. május 9.)

 

 

A mesekönyv a szerzőtől KEDVEZMÉNYES ÁRON, névre szóló szerzői dedikációval megrendelhető:

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

www.hetvariandrea.hu

További cikkeink...

1. oldal / 69

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.