Üdvözöllek Óperenciában

Csiga Csaba útnak indul,
barátai várják:
főszezonra kölcsönkérték
összkomfortos házát.

Leballag a tengerpartra,
rekkenő a hőség:
úszóversenyt hirdet éppen
a strandvezetőség.

Levetkőzik, startkőre áll.
Páratlan a verseny.
Nem ijed meg attól sem,
hogy házatlan kell nyerjen.

Hangyalányok nagy örömmel
költöznek a házba.
Szabadtűzön bográcsgulyást
főznek vacsorára.

Csupán Csaba szomorkodik:
csurom víz a teste.
Oh, most, hogy fog átöltözni?
Közeleg az este.

 

A megérkezés

   Kacat kucko lakoja 02Egy hatalmas erdőben, ahol a fák alatt virágok nyílnak, gombák lapulnak, egy nagy tölgyfa odvában élt egyszer egy manó család. Az odúban sokan laktak, manó papa, manó mama és virgonc manó gyerekek. A legkisebb manó hosszú füleivel folyton fülelt, hegyes orrával állandóan szimatolt, nagy barna szemeivel kíváncsian nézelődött valahányszor az erdőt járta. Gyakran megtréfálta a testvéreit, és mivel sok csínyt, kópéságot követett el, elnevezték Kópénak.

   Kópé kicsi volt és vékony. Akkora volt csak, mintha két érett körtét egymásra tennénk. Szeretett fára mászni, onnan nézelődni, a vékony ágakon csimpaszkodni, hintázni, majd leugrani, és a fűben meghemperegni. Szívesen fedezett fel új ösvényeket, egyszer még a vakond alagútját is végig járta. Legjobban a zöld színt szerette, a nadrágja fűzöld volt, a kalapja barna, a pulóvere pedig világoszöld sárga csíkokkal.

Bővebben: Garay Zsuzsanna: A kacat kuckó lakója (Részlet)

Egyik szombat délután testvéreimmel állatfigurákat fűztünk. A könyvből kiválasztottuk a krokodilt. Szép, fényes sötétzöld gyöngyöt használtunk a testéhez, sárga lett a szeme. A nővéreim ügyesebbek és gyorsabbak voltak, mint én, könnyebben követték a rajzot, hamarabb elkészültek. Edit már a másodikhoz kezdett, amikor én még csak az elsővel bíbelődtem.
– Ez a fiú – mutatott rá a készre. – Ez pedig lány lesz. Ehhez világoszöldet fogok használni.
– Én pedig készítek kicsinyeket is! – kiáltott fel Lili. Irigykedve néztem őket. Hamar elfogyott a sötétzöld, és a világoszöld gyöngyöket tartalmazó dobozka is kiürült. Összevesztünk. Nekem nem jutott elég. Lili a végén már a kékeszöld színű gyöngyöket is elhasználta.

Bővebben: Garay Zsuzsanna: Mese a krokodilról

Édesanyám, hogy mondjam el,
mennyire szeretlek,
szóvirágom csak dadogás,
mit gagyoghat a gyermek.

Szeretem gyöngy kacagásod,
ölelő karodat,
aggódó tekinteted, mely
kíséri utamat.

Szeretem a szemed színét,
bőröd szép bársonyát,
gesztenyefény hajad selymét,
lelked napsugarát.

Szeretem, hogy szeretsz engem,
úgy, ahogy senki más,
s hogy szeretetünk lángjai
legyőzik az elmúlást.

 

Anyak Napja 2014

További cikkeink...

  1. Orgoványi Anikó: Holdtölte
  2. Mentovics Éva: Rezdülések
  3. Orgoványi Anikó: Meglepetés
  4. Mentovics Éva: Tavaszi öltözékben
  5. Mentovics Éva: 1848 emlékére

1. oldal / 62

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.